Összehívják Bukarestbe, a KB székházába a magyar és némer "nemzetiségi dolgozók" országos plénumait (országos gyűléseit). (A plenáris összehívását a büróban először októberre, majd decemberre tervezték, de a pártvezetés minden alkalommal elhalasztatta az eseményt.) A magyar és német küldöttek szinte a teljes politikai vezetés színe előtt szólalhatnak fel: több-kevesebb ideig jelen van Nicolae Ceauşescun kívül többek közt Emil Bodnăraş, Manea Mănescu, Fazekas János, Paul Niculescu-Mizil, Gheorghe Pană, Miron Constantinescu, Gere Mihály KB-tagok és Fazekas Lajos Hargita megyei elsőtitkár is. Az első nap külön-külön folyik a tanácskozás, majd a második nap együttes ülést tartanak. A Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa ülésén negyvenhárman kérnek szót, de csak huszonketten szólalhatnak föl, többek közt Takács Lajos, Sütő András, Szász János, Gáll Ernő, Gálfalvi Zsolt, Toró Tibor, Domokos Géza. A felszólalók általában a köztársasági elnöki funkció méltatása és bizonyos eredmények megemlítése után konkrét hiányosságokra, torzulásokra hívják fel a figyelmet. Hivatkoznak Ceauşescu 1971. évi állásfoglalásaira s arra, hogy egyes területeken az ő útmutatásait nem hajtják végre. Gálfalvi Zsolt például vitába szállt azzal a felfogással, hogy nemzetiségi kérdés már nincs, csupán néhány értelmiségi "élesztgeti". Sütő András többek között kéri a nemzetiségi tanácsok helyi szerveinek létrehozását, és a megyei szervek megerősítését. A tanácskozás legjelentősebb felszólalása Takács Lajosé, aki hosszasan, adatokkal alátámasztva sorolja az oktatás terén meglévő sérelmeket. Azt is felemlegeti, hogy az államigazgatási apparátus esetében a végrehajtó szervek (ügyészség, bíróság, rendőrség stb.) között a magyar kisebbség aránya szinte elenyésző, a magyar feliratok pedig eltűntek. Takács azt sem hallgatja el, hogy az alantas hatóságok sok helyen tiltják a helységnevek anyanyelven történő használatát. A második nap felszólaló Nicolae Ceauşescu többek közt kijelenti, hogy a nemzetiségi tanácsoknak nem a kisebbségi lakosság sajtátos problémáin kellene lovagolniuk, hanem "az általános országépítő feladatokkal" kellene törődniük. Ezután kifejti, hogy az anyanyelven való oktatás nem annyira fontos, hiszen mindenkinek egy nyelvet kell majd beszélnie, a "szocializmus nyelvét" - tehát az államnyelv elsajátítására kell a hangsúlyt helyezni. (Martin Ferenc nagykövet rejtjeltáviratában arról értesíti a külügyminisztériumot, hogy a küldöttek szerint a tanácskozás "teljes kudarccal végződött".) Két nappal később, az RKP KB ülésén megbírálják Miron Constantinescut, hogy "túl liberálisan vezette" a plenárist, ezért felmentik a nemzetiségi tanácsok felügyeletére kapott megbizítása alól. Utóda Ilie Verdeţi lesz, aki kevésbé ismeri a kisebbségi kérdést mint elődje, (aki magyarul is tudott).
1968. szeptember 6.
A kolozsvári Utunk-ban megjelenik a kolozsvári írók nyilatkozata (melyet Gáll Ernő és Huszár Sándor által fogalmazott). Ebben egyetértésüket fejezik ki a Nicolae Ceauşescu pártfőtitkár által követett "függetlenségi" politikája mellett.
1968. szeptember 6.
Nagyváradon meghal Bélteki Ferenc vikárius, az 1948-as kultusztörvény után a hatóságok által el nem ismert nagyáradi római katolikus egyházmegyei vezetője. Utódát az egyházjogilag fölé rendelt (de ugyancsak el nem ismert) szatmári egyházmegye vezetője, Sipos Ferenc ordinárius nevezi ki, Hosszú László személyében.
1956 vége
1956 végén megjelenik Kolozsvárott a bukaresti pártvezetés által a "lázongó" magyar értelmiségiek megfegyelmezése" céljából Miron Constantinescu, a Központi Vezetés tagja, Fazekas János, a KV titkára és Iosif Ardeleanu, az országos cenzúrahivatal vezetője. A "brigád" már ekkor is több megbeszélést folytat a helyi értelmiségi elit tagjaival (Balogh Edgárral, Gáll Ernővel, Jordáky Lajossal, Demeter Jánossal, Tóth Sándorral, Szabédi Lászlóval és másokkal). <- 1955. március
1956. szeptember 26.
Ismét Kolozsvárra érkezik Miron Constantinescu, Fazekas János, valamint Iosif Ardeleanu, Vasile Vaida. Az első nap az 1955-ös "nagulatjelentés" szerzői (Tóth Sándor, Csehi Sára, Weiszmann Endre) folytatnak megbeszélést, majd 27-én fogadják Balogh Edgárt, Demeter Jánost, Gáll Ernőt. Constantinescu kijelenti, hogy "számos nemzetiségi sérelmet azonnal orvosolnak." Másnap, 28-án Jordáky Lajossal is megbeszélést folytatnak a magyar kisebbség sérelmeivel, problémáival kapcsolatban.
1956. november 3.
Az egyetemi pártszervezet rendkívüli gyűlésén Miron Constantinescu tart tájékozatást a magyarországi "eseményekről". Beszédében többek között "engedékenységgel", a "kötelező éberség" hiányával, és általában "liberalizmussal" vádolva Gáll Ernő prorektort teszi felelőssé a Bolyai Tudományegyetemen történtekért. Késő este beszédét azzal fejezi be, hogy mindenki haza mehet, a magyarországi ellenforradalom kérdése meg van oldva... (Constantinescu minden bizonnyal tudomást szerzett a pár órán belül bekövetkező szovjet beavatkozásról.)
1957. február 21.
Megjelenik az újságárusoknál a Korunk c. "világnézeti, társadalmi, tudományos és művelődési szemle" új folyamának első száma. Főszerkesztője Gáll Ernő, a szerkesztőbizottság tagja többek közt: Balogh Edgár, Bányai László, Csehi Gyula, Méliusz József, Nagy István és Tóth Sándor. A 3.000 példányon fölül kinyomtatnak még néhány ezret amelyeket Magyarországra szállítanak, ahol éppen akkor tetőzik az írók sztrájkja.
1959. február 27.
Megjelenik a bukaresti Új Sport ("a RNK Testnevelési és Sportuniójának lapja") utolsó száma. Ezzel 1990-ig több magyar nyelvű sportújság nem jelenik meg.
1959. február 27. - május. - 1.
Kolozsváron "egyesítési nagygyűléseket" tartanak az Egyetemiek Házában a kolozsvári főiskolák tantestületeinek részvételével. A felszólalók között található Gáll Ernő, a Korunk főszerkesztője, az egyetem volt prorektora, Kerekes Jenő, Jancsó Elemér, az egyetem tanárai, Lászlóffy Csaba hallgató és mások. Szombaton, február 28-án fölszólal Szabédi László egyetemi tanár is. Beszédében azt fejtegeti, hogy "A Bolyai egyetemet Petru Groza demokratikus kormánya hozta létre s ez megfelelt az akkori fejlődési követelményeknek", de Ceauşescu egy idő múlva durván közbevág: "A Groza-kormány tévedett! Hiba volt a Bolyai egyetem létesítése! Amit pedig Szabédi végez, az nem egyéb zavarkeltésnél!" (Ezt a kirohanását természetesen nem közlik a lapok.) A gyűlés végén Athanasie Joja megkérdőjelezi, hogy "az olyan gondolkodású embereknek, mint Szabédi, lehet-e helyük az új egyetemen.
1984. szeptember
A kolozsvári 3. sz. Matematika-Fizika Líceumba (a 400 éves református kollégium utódába) román tannyelvű osztályt helyeznek. Ezzel megszűnik a városban az utolsó, csak magyar tannyelven oktató elméleti középiskola. Ugyanekkor megszüntetik Marosvásárhely egyetlen, csak magyar nyelven oktató ipari líceumát is, az 5. számú líceumot.
1984. szeptember
elfogadják az "illetékesek" Gáll Ernő lemondását a Korunk főszerkesztői posztjáról. Október 1-től az utóda Rácz Győző, az addigi helyettese.
